Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Igaz történetek 1

--Ezt tényleg el kell Olvasnotok. Nagyon megható történet.

Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tud
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamna:
" Egy örökkévalóságig fogok itt várni
és még annyi más helyre kell mennem"

"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel
Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."

Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is
kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg
játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon,észrevettem egy kisfiút,
aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.

Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem,
hogy megvegyem ezt a babát?"

Az idős hölgy ezt felelte:
" Tudod te is: nincs elég pénzed
hogy megvedd ezt a babát, kedveském"

Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet,
amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment.

A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.

Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle,
kinekszeretné adni ezt a babát? "

Ezt a babát szerette a húgom leginkább és
ezt akarta a legjobban most Karácsonyra.
 Nagyon biztos volt benne hogy aTélapó elhozza neki."

Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki,
de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.

"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ô van.
Oda kell ahhoz adnom anyukámnak,
és így ő odaadhatja a húgocskámnak amikor odamegy.

" A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
"A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.

"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan,
úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."

Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy
Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."

"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem,
de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.

" Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen.
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt
és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed,
hátha mégis lenne elég?"

Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt
a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást.
Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.

A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.
" Aztán rám nézett és hozzátette:
"Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen,
legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát,
így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott!

Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát
anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.

"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.
Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát.
" Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.

Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem.
Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből-

Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal
ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik
kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt.

A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az
életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem
tudna felkelni a kómából, amibe esett.

Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a
szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.

Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát,
majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak,
akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.

Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a
kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva
hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.

Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért
- még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.

 

 

Így jártam Kingával!


15 éves voltam, amikor az első barátnőmmel összejöttem. Kingának hívták. Megőrültünk egymásért. Csak az volt a baj, hogy rettenetesen odavoltam érte.

 

De volt egy kis probléma. Nagyon különböztünk egymástól. Én pedig azóta vallom:

Az ellentétek vonzzák egymást, csak éppen nem maradnak meg sokáig!

8 hónapig voltunk együtt, de szinte mindig veszekedtünk, és szakítottunk.

Egy nap aztán végleg betelt neki a pohár, és úgy döntött, elhagy. Még csak le sem feküdtünk egymással. Annyira béna voltam a nőknél. Ráadásul gyönyörű volt a lány. Mindig zavart, hogy nem tudtunk összejönni egymással, és befejezni, amit elkezdtünk.

Amikor később elkezdtem a női lélek rejtelmeivel foglalkozni, az volt az egyik nagy célom, hogy egy nap újra vissza tudjam hódítani őt.

Elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, használtam mindenféle vizualizálós gyakorlatot, és minden technikai tudásomat be akartam vetni, de baj az volt, hogy 9 éve nem is láttam, és akkor is csak futólag. De tudtam, hogy egy nap eljön az én időm, és megkaphatom őt. Azonban nem görcsöltem a dologra. Szépen csajozgattam közben, éltem az életem, de közben fél szemem ezen a szent célomon tartottam. És felkészültem. Egy nap aztán épp egy randira vártam a győri plázában karácsony után, és egy gyönyörű lány sétált el mellettem. Ismerős volt, de mivel akkor még rossz volt a szemem, nem ismertem fel, és utána mentem. Egy közeli boltba ment. Amikor belépett, én utána mentem, de nem találtam. Mintha köddé vált volna. Nem értettem a dolgot. Vártam egy kicsit. Pár perc múlva előjött. Kiderült, hogy ott dolgozott abban a boltban, és éppen átöltözött, azért nem találtam. Azonnal odamentem, mintha ruhákat kerestem volna. Megvártam, amíg ő ismer meg, és rám köszön. Így is történt. Teljen közömbös voltam, de azért barátságos, és örültem, hogy újra látom. Kérdeztem mennyire elégedett a melóval. Mondta, hogy nem nagyon. Gondoltam, hogy ez lesz a válasza, ezért elmondtam neki, hogy én meg vállalkozó vagyok, és keresek alkalmazottat egy új üzletemhez. Persze nem ígérhetek semmit. Ezen nézett egy nagyot. Odaadtam a névjegyemet, és elköszöntem. :)

Pár nappal rá felhívtam. Nem tudtam elérni, pedig többször is hívtam. Végül sikerült elérnem. Találkozót kértem tőle, és egy skype-címet. Mindet egy meghatározott rendszer szerint csináltam (a rendszerről majd lesz bővebb infó). Kiderült, hogy van egy 5 éves kislánya. Szandra.

Minden létező technikámat, és módszeremet, be kellett vetnem, amit tanultam.

De végül újra összejöttünk, és persze befejeztük, amit elkezdtünk, ennyi évvel később!!!!


A tanulságok:

1. Ha nagy a célod, legyen türelmed várni. Persze nem ennyi évet... :). De egyet esetleg igen. Ha ennyit nem ér meg neked, akkor nem is akarod igazán. És persze összejöhet a dolog pár hónap után is.

2. Ne görcsölj rá mindenáron a lányra, és a célodra.


HA A BOLDOGSÁGOD 99%-BAN AZON MÚLIK, HOGY EGYÜTT VAGY AZ ILLETŐ LÁNNYAL, AKKOR EL FOGSZ BUKNI!


3. Legyen egy rendszered, amit lépésről lépésre követhetsz!


Üdv.:
Ádám